Vasárnap, 1993. október 24.

Az Asszony szürke köpenyben jelent meg piros bélezzel. Kinyújtja kezét és mondja: "Minden dicsőség Jézusnak. Én vagyok a keresztre feszített Jézus anyja. Angyalom, kisfiam, hívlak arra, hogy jobban megértsd szívedben, hogy a Szent Szeretet önzetlen szeretettel van. Ellentétes az élettel és magával. Ugyanilyen módon a szentségi tökéletesség is olyan önzetlen tökéletesség, amely szerint a lélek úgy választja ki magát a szentséggel való tökéletesítéshez, hogy Istennek tetszen. Lányom, ahogy én, anyád, az kereszt alatt álltam, mindent szenvedtem Isten szeretete és lelkek miatt. Ilyen módon szenvedtem Szent Szeretetben, és ez szentséges szenvedés volt. A szentséges szenvedés nem tekint magára, hanem csak arra, ami a lelkekre történik. Minél többre merül a lélek a Szent Szeretettel, annál szentebb lesz szenvedése. Így tehát még az sötétebb pillanatban is látja Isten célját és egyesíti magát Istennel. Mutatok mindennek fényében az Igazságot, hogy ahogyan a hiba terjedni fog, te lehetél világosság másoknak. Imádkozz lelkek szereteteért."