Ma reggel megjött az Angyal, és elvitt a Purgatóriumba, hogy meglátogassam a Szent Lélekeket. A Purgatóriumnak ezen részén sok férfi volt. Az egyikük, aki nagyon tekintélyes arcú volt és öltönyös volt, előlépett, hogy üdvözöljön. Nem tűnt öregnek. Nem tudtam, ki ő, ő pedig nem mondta meg a nevét.
Azt mondta: „Tudod, hogy a földön töltött időm alatt mindent megtesettem a fiamért? Vettem neki dolgokat. Mindent megcsináltam érte. A szobájában hagytam az árukat, amiket vettem neki, remélve, hogy használja őket, és megváltozik. Soha nem értékelte meg, soha nem köszönte meg, én pedig sosem láttam változást.”
Azt mondtam az embernek: „A materiális dolgok nem számítanak. Talán azt kellett volna tanítanod neki, ami a Hitedről és a vallásról szól. Ez lett volna számára hasznosabb.”
Meggyászva mondta: „Tudod, én vagyok a fiú apja, és mert mindig vettam neki dolgokat és adtam neki mindent, most szenvednem kell. A Hitről kellett volna beszélnem vele, és néma imákkal kelllett volna könyörögném érte. Ehelyett anyagokkal próbáltam megváltoztatni őt. Most megmutatták nekem, hogy nem kellett volna így tennem. Mindent meg kellett volna adnom Istennek, imádkoznom a fiamért, és meg kellett volna tanítanom neki azt, ami valóban segíteni fog neki. De nem tettem meg, és most, mindezért, amit annyira próbáltam elérni, szenvednem kell érte.”
Forrás: ➥ valentina-sydneyseer.com.au