2012. október 7., vasárnap

Rózsafüzér Fesztivál.

A Boldogasszony a Szent Tridenti Áldozó Misét követően beszél Göttingen kórházában az eszköze és lánya Anne-n keresztül, aki a legnehezebb megváltási szenvedéseket viseli és csak suttogva tudja ismételni az üzenetet.

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. Ma, a Pünkösd után 19. vasárnapja, a Rózsafüzér ünnepe, a Boldogasszony néhány szót mond.

Úrasszony így szól: Én, ti legkedvesebb anyátok, beszélek ma hozzátok az én akaró, engedelmes és alázatos eszközöm és lányom Anne-n keresztül. Ti szeretett gyermekeim, ti szeretett hívők, ti szeretett követőim és kis nyájam.

Ti kedves kicsinyem, a mennyei Anyátok nem feledkezett el tégedről. Veléd vagyok, csak te vagy sebesülve minden oldalról, mert nem értik meg. Magányos és elhagyatott érzed magad. (Mk 15:34) Nincsen senki, aki mellé álljon. Nem mondtam-e neked a kezdetben az ellenvetések és próféciák idején: Egy nap teljesen egyedül leszel, mert nem fogják megérteni, amit szenvedsz. A papok apostázisa nőtt. Akarnak továbbra is saját akaratukat teljesíteni.

Téged illeti másképp, kicsinyem, mint az 'Intézés' esetében. Ez valamit nagyobbról szól: a Fiúm Jézus Krisztus Szent Áldozó Ünnepéről, amit majdnem minden pap már nem tart és elhagyták a Fiút, beleértve a hatóságokat is a fő pásztorig.

Tevet megvetett, kicsinyem, mert tudja ezekről az üzenetekről és próféciákról, amit hozzád küldtem. Csak te vagy a végén. Mint egy férgek, amelyet elmorzsolták a talpon, fekszel a földön. (Első zsoltárkönyv 22(21),2) Nem segítnek felállni. Nem tudod megmondani, mennyire jöttél előre. Héteken át, nappal és éjszaka szenved az Örökösöd benned a kínokban, az Olajfák hegyének óráiban (Mt 26:56) az Új Papságért, még ha nem hiszel is belőle. "Nincs semmi rendben a papsággal," - mondják a modernizmusban. De a hívők csak egy kenyérdarabot kapnak, mert nem tudják, hogy ezek a modernista papok szentségtörései nőnek.

Néhány hívő van köztük, akik nagy vágygal várják az Örökösöd magukban. Az Örökös megkíméli e kicsinyeket és adja magát nekik, nem a papok fiúin keresztül. Ő maga adja nekik a mannát, a mennyei kenyeret, hogy tovább élhessenek és ne legyenek sötétségben.

Te, kisdedem, mély sötétség veszi körül, mert senki sem ért meg téged, és nem fogják megérteni. Nem tudod. Azt hiszik, segítenek rajtad. De ez nem igaz. Mondják, csak magadon gondolkodsz. Mennyi szentkört, drága kis hírnök, adtál anyádnak ma? Egy egész tartályt. Egész nap csak rám gondoltál. Nem engedelmezsz időt magadnak. Héteken át alig kaptál pihentető pihentetőt. Az emberek nem hisznek neked, hogy már így nem tudsz tovább élni. Igen, mint a földön fekvő férgek, úgy fekszel a földre, mint egy elmorzsolt férg. (Első zsoltárok könyve 22(21),7) A Megváltó benned nagyon szenvedni kell.

Mily nehéz lett ez a világmúlatás. Nem figyelnek rá. Összehasonlítják őt az utolsó idők prófétájával, aki teljesen más missziót kapott. A kiválasztottak csoportja nagyon megkisebbedett, mert az út meredek és nehéz, és egyre nehezebb lesz. Hinnak és nem hinnak. Szeretnek és elég szeretet nincs bennük.

Kisdedem, úgy néz ki a világmúlatásod, amely a legnagyobbnak kellett volna lenni. A végén vagy és nem tudsz mit csinálj. "Így tovább nem mehet," mondod. Még mindig foglalkozol és mindent teszel, ne csak elterelődj, hanem mások örömét is szolgáld, de szenvedés nélkül nincs vége. Tudod, hogy igenet mondtál és még mindig benne vagy abban.

De erőid olyan kimerültek, hogy úgy érzed, nem tudsz kiútnak e saját magad, saját lényed dilemmájából. Nem ismered meg magát már. A lélek demoralizálódott. A test semmit nem ad. Egy betegség követte a másikat és kérdezed: "Akarta-e ezt a Megváltó? Igen, ennyire nehéz a szenvedés. Alig képzelhető el kitartani. Ezek az gondolatok foglalkoztatnak. Miért? Mert tovább nem mehetsz és semmi nincs történni és nincs segítség. Akkor az ember a végén van.

És most, kisdedem, talán búcsút kell mondanom tőled. Anyád remélt, hogy segítségre lesz szorulni. Imákozott és könyörgött érted, de egyszer a kimerült test véget ér. És ez az időpont, amely most elérkezett. Semmit nem tudok másként mondani neked vagy drága anyádnak, csak azt, hogy szeretlek téged és tudom, mindent megtettél, de nem értettek meg téged. Maig sem. És már nincs segítség rajtad.

Drága anyám, vége van. Tudom ezt.

Az Isten Anyja: Így nem mehet tovább. Nem jössz fel, kisem. Azt gondolták, mert annyit teszel, játszol. Éppen ellenkezőleg, kihozzad magadból az utolsó cseppet. Így nem mehet tovább, kisem. Most elértük a végét!

Mária gyermekkel szeret minket mindent és adjon nekünk áldását!

Reflexió: Mélyen megmozgatva könnyekkel könyörgöttünk a Boldog Anyának, hívtuk, könyörgöttünk és kértük, hogy legyen irgalmas az ő legkedvesebb gyermekével és miénkkel, mert a világ missziója folytatódnia kell. Olyan tehetetlenek vagyunk és gyengék.

Minden élet elhagyta Anne testét. Nagy szemmel nézett egy pontról. Ő volt az Isten Anyja, aki látni kért őt. Összeomlott és holttestként feküdt el előttünk. Hittük, hogy meghalt.

Akkor hirtelen és váratlanul történt a nagy csoda! Nem tudtuk gyorsan megérteni azt. Anne hosszú ideig nézett ránk és dobolva mondta: "Nem hagyhatlak magadra! Hallottam az imádatokat." Az élet visszatért. Akkor kimerültségben aludt el karjaimban.

Gloria in excelsis deodorant! Dicsőség és dicsőítés a Mindenható és Mindentudó Istennek, szeretett Atyánknak az égben. Miután kedves Anyunk és Királynénk közbenjárásának köszönhetően történt ez a csoda. Hálával teli dicsőséget és dicsőítést mondtuk Istennek és legkedvesebb Anyanknak, aki megígérte nekünk ezt a csodát az ő rózsafüzére napjára. Történt. Köszönöm, köszönöm, köszönöm mindaz égnek.

Az Égi Atya akkor mondta Anne-n keresztül, hogy most nem lesz üzenet az égből, amíg legkedvesebb gyermeke, Anne felépül a súlyos kegyelmességéből. Az Égi Atya e néma állapota is kifejezi csalódottságát és bukását pap fiaival szemben. Ennyire megmozgatta ezt, hogy már nem tud beszélni. Ezt bízta át hírnökének, Anne-nek.