2010. február 24., szerda
2010. február 24., szerda
Jézus mondta: „Népem, az Ószövetségben emlékeztek arra, hogy Sodoma és Gomorra tűz és kén miatt pusztult el bűnös életmódjukért. Ma látjátok az első olvasmányban, hogy megbántottam Ninive pusztulását, mert megtértek, szakállt és hamut öltöttek magukra. Ezek a példák igazságomról és kegyelmemről szólnak. Van egy Szentlélek ajándéka nektek, amelyet „Istenfélőség”-nek hívunk, ami valójában az a félelem, hogy bűn miatt pokolba jutsz. Két mód van elkerülni a poklot. Az első előnyösebb abban, hogy szeretlek és nem akarsz bűnt követni ellene. Ha valóban szeretsz valakit, akkor mindenkit szeretetből teszel azért. Így is szeretve engem és szomszédotokat érdemesek lesztok a mennyországra. Szent Pál mondta: „Ha nincs szerelem, mindaz semmi.” A második út a mennyországba abban áll, hogy úgy cselekedjünk, hogy ne ítéljen bennünket pokolba. A pokol félelme valós aggodalom, mert mutattam nektek, hogy az emberek lelki testükben csúnyák, folyamatosan égnek a lángokban, kínzódnak a démonoktól, és legfőképpen soha többé nem látják vagy szeretik arcomat örökké. Látva, ahogy a lelkék szenvednek a pokolban, ez ösztönző lehet az evangélistáim számára, hogy minél többen legyenek a mennyországra jutó lelkék, így elkerülhetik a poklot. De ne tagadjatok meg egyiket sem ebből a két útból szeretetből vagy pokol félelmébõl. Ha koncentrálsz arra, hogy szerets engem és szomszédotokat, akkor tudod, hogy mentem benneteket a pokolból.”
Mary mondta: „Kedves szüleim, ez az látomásban látható jelenet arról szól, amikor elvetéltem és meghaltam. Ez nagyon traumatikus pillanat volt anyámat számára. Szeretnék üdvözölni szüleit és nővéreimet, mert mennyben vagyok Dáviddal, a bátyámmal, aki rövid élet után halt meg. Itt imádkozunk mindnyájatokért. Gyakran csodálkoztok az éjszakai furcsa zajokra, mintha valaki járna felül. Ebben a helyiségben haltam meg és jeleket adtam nektek, de nem kötöttetek össze ezt haláltommal. Boldog voltam, hogy kérdeztétek nevemről és tisztelettel bántatok engem Norbert farmján. Továbbra is tiszteljátok, ha kereteznétek ez üzenetet a „Mary Leary” névvel és elhelyeznétek Dávid képének mellé. Tudom, hogy nehéz lehet ezt hallani és megérteni, de vártam az ideális pillanatra, hogy megossza szeretetem mindnyájatokkal. Emlékezzetek ránk gyermekeinként, akik mindig készek közbenjárni értetek imáitokban. Dávid már csodákat hozott létre. Így amikor imádkoztok Dávidhoz, gondoljatok rám is.”