Látok egy nagy Lángot, és az Atyaisten mondja: "Én vagyok az Örök Atya--Minden Teremtés Atyája. Én vagyok aki vagyok."
"Ma eljöttem, hogy megmondjam nektek, minden amit teremtettem, valamilyen módon megszentelődött--akár gonoszság, akár szabad akarat útján. Semmi nem maradt érintetlenül--sem az anyaméh élet, sem a születéstől halálig tartó emberi test, sem természetnek egyetlen része, vagy még az egész univerzum. Minden kompromisszumot kötött az emberek választása miatt, hogy szolgálják önmagukat szerető istenüket, bármilyen költség árán."
"Amit teremtettem és elpusztult, egy része nem lesz helyreállítva. De néhány élet a természetben, bizonyos disharmónia az én Isteni Akaratom és az ember szabad akarata között visszaállítható. Viszont előbb a szív hibáját kell javítani. Ha a szívek nekem nem térnek vissza az Szeretet Parancsolatai útján, hamar nyilvánvaló lesz a kár, amit az ember és Isten közt okoztak."
"Ne gondold, emberség, hogy magadban tudod legyőzni a szereteten való élet akadályait. Kérelem segítséget tőlem. Gyakoroljam a segítségem iránti vágyat. Csak kegyelmen és harmónián az én Isteni Akaratommal térhet vissza."
"Itt imáld:"
"Kedves Égi Atya, Te vagy a Múlt és Jövő. Te
teremtettél minden jelen pillanatot."
"Segíts nekem szentelni minden jelen pillanatot Szent
és Isteni Szeretetre, mert értem, csak a Szent és Isteni Szereteten keresztül tud az emberség kibékülni
Teremtőjével. Ámen."
"Készítőjével. Ámen."