Szent Tamás Aquinos jön. Mondja: "Dicsőség Jézusnak. Nővérem, ez az egész és a szentelés összege--bizalmi átadás Isten akaratának minden jelen pillanatban. Ebben a bizalom van szerelem. Ebben az átadásban van alázatosság. Szeretettben, alázatosságban és Isten Akarata szerinti megfelelésben önmegtagadás van."
"Az a lélek, aki szentté válni akar, teljesen fel kell adnia azt, amit ő szeretne, amire Isten vágyik. Teszé Istenbe a szívének középpontjába és kiirtja az önt. Nem lehet az önmagával elfoglaltnak elérnie ezt az átadás magasságát, mert mindenre úgy tekint, hogyan érinti őt magát. Mindenben keresi saját javát. Többet bízik maga helyett Istenbe, mert szerelme Isten iránt hiányos. Létének középpontja a saját jóléte és nem az, amit Isten akar neki."
"A lélek azonban, aki szentté válni törekszik, próbál minden dolgot Isten Keze munkájaként elfogadni. Látja Isten Akaratát minden helyzetben. Érti, hogy Isten vele dolgozik, vonzza a szentté válásba. Ezért nem látja Isten Akarata éles élű kardként, hanem fényes sugárként, amely megvilágítja az utat, amelyet követnie hívták."
"A mértéketlen önmaggal való szeretet nem választhatja a Isteni Szerelmet, mert kettőjük is ellentétben áll, ahogyan a test az ellenkezik a lélekkel. De ez az Üzenet a Egyesült Szívek Kamráiból mindenkit hív meg arra, hogy levetkőzzön az öreg ruhát és felöltse az újat. Ez a szentség lényege."