1998. április 13., hétfő

Amikor belépettem a kápolnába, az Asszony köszöntött. Rágyúzott és sokszínű volt. Mondja: "Dicsőség Jézusnak. Alleluia!"

"Lányom, a zarándokokkal akarok beszélni, akik hamarosan hazatérnek."

"Drága gyermekek, jöttetek; és láttok. Most az első apostolokhoz hasonlóak legyetek húsvét után. Ők látták, és hitték. Elmentek minden nemzet közé, és hirdették a jó hírt. Nem riadt vissza őket a szívük keménysége. Hanem szent bátorsággal evangélizáltak mindenkivel."

"Ti, gyermekeim, most az én Szentséges Szeretet üzeneteitek a világban. A korlátlan kegyelmemet ajánlok nektek. Ajándékozzátok az Üzenetet azoknak, akikkel találkoztok, mint egy anya ételeket adja kiétlen gyermekeinek. Néhányan felismerik és befogadják azt. Mások megkóstolhatják, de nem ismerhetik el értékét. Még mások eltávozhatnak kielégítetlenül és hajlandóak lesznek részt venni abban, amit szeretettel ajánlunk."

"Egy jó anya folytatja az étkeztetést. Bátorul kérek titeket, hogy Szentséges Szeretetet ajándékozzatok azoknak, akik körülöttetek vannak. Ne vegyétek figyelembe a választ. Veled vagyok, áldom."