Kedd, 1997. június 17.

Amikor megérkeztem a kápolnába, a Szent Asszony a tabernákulum mellett várt. Mondta: "Jöjj hozzám, leányom, ülj velem együtt. Ma nálad voltam az üzletben. Reméltem, hogy felfedezed a hasonlóságot az elektromos energia és a Szent Szeretet fénye között, amit lelkeknek hozok." (Korábban egy nagy üzletben voltam. Volt villamosszünet, és bekapcsolták a tartalékvilágítást.) A Szent Asszony folytatja: "Néhány lélek - sok lélek - csak kis fény van bennük. Talán jó emberek bizonyos körülmények között, de nem próbálnak tudatosan Szent Szeretettel élni, hogy megkönnyebbítsék Istennek. Jó cselekedeteik elvésznek, ha emberi elismerésért vagy önelfogadásból teszik őket. Nem tudom a human szinten kifejezni, mennyire tetsz Istennek, amikor szeretetből cselekszel szertegető cselekedeteket. Nem számít, hogy az alázatosság nagy vagy kicsi. A fontos dolog az, mennyi Szent Szerettel teszed azt."

"Néhányan csak önmaguk kielégítését keresik életükben. Szívem vágya, hogy bekapcsoljam a Szent Szeretet fényét szíveikbe és életeikbe. A Szent Szeretem soha nem téved, és minden cselekedet értékessé teszi. Áldom téged."