2025. augusztus 20., szerda

Szökjék meg, gyermekeim, ebből a bűnből, amely pokolba vonja titeket és néha ártalmatlannak tűnik. Nincs ártalmatlan bűn

Üzenet az Úrunk és Istenünk Jézus Krisztusét Belgiumban lévő Beghe nővérnek 2025. augusztus 18-án

Gyerekeim,

Milyen drágák vagyok ti nekem és mennyire szeretlek titeket! Olyan drága vagytok nekem, hogy minden pillanatban gondolok rajtatok, éjszaka-nappal, másodpercenként, és amikor imádkozoltok hozzám, mélységesen megindítottok. Az imáitokat egy enyhe szélfüggönynek hasonlóan tapasztalom, amely fúj, frissíti és olyan élénk.

Élet vagyok, adom titeket az én Életemre, de mi az élet? Éltek vagytok, de mi ez az élet, ami élettel tölt el benneteket? Az élet elsősorban Isten ajándéka: Ő teremt és lélekkel lényegzi be minket egy testi életbe, de főleg a lelki életbe, mert a test halandó, míg a lélek nem. A test születik és meghal, míg a lélecskét az örökkévalóságra hozták létre Istenben, vagy elveszíti magát a reménytelenség, kizárás és elvesztés örökkévalóságában.

Gyerekeim, isteni örök életre hívatok, ahol minden Istennél jó, vidám, boldog, reményes és szép. Én hoztam létre titeket magamért, hogy megosszam veletek mindazt, amit önmagatokban nem tudtok elérni, mindazt, amire még sem gondoltatok és ami a Földön és az égben a legboldogabb lényekké teszi titeket.

Amikor barátságos társulatban vagytok, boldogok; amikor szoros közösségben vagytok, mint az Édenkert kezdeténél, de az égen a Mindenesemmel leszel, aki minden vágyatod túlmutatóan teljesíti: Isten, aki gazdagságával, jóval és ajándékaival tölti meg titeket. Kapni fogtok és adni, mint ahogy minden jó ember szeret adni, és Isten is ad nektek, mert a Jóságának határa nincs. Annyit kaphatok tőle, amennyivel visszaadhatok neki, de ti közöttetek, az Égi Szentek közt sok lesz a cserélődés, és ti is generózusak lesztek, magatokat adva és generozitással.

Mindenki olyan, aki van, sajátos tulajdonságaival, minőségeivel, erényeivel, és az égen semmi földi hibája nem marad meg rajta. Teljesen lesz, saját jellemzőivel, és mindenki megtalálja a másokban azt, amire szükségük van és amit csodálnak, anélkül, hogy ez hiányosságnak számítana. Csak Isten viseli mindent, és az életet, amelyet körülötte terjeszt, egy élő vízforrása minden lénynek, gyermeknek, szentnek, és bőséggel adja nekik mindazt, amit szükségük van vagy kívánnak.

A pokol rosszabb az égi szépségek és vonzerők ellentétéjénél. Egy olyan hely, ahol a gonosz perverzió olyannyira elviselhetetlen, hogy a bűnösök megriadnak és rettegnek. Szeretnék menekülni ebből a helyen, ezen ürességből, ezek tormentáiból, amelyek még abban is sokkal szörnyűbbek, mint amilyenekről Földön gondoltak: vérontás, sebek, testi és lelki kínzások, rémületes és monstrumos támadások, kegyetlenség és igazságtalanság, hazugságok és kétsélyesség, hamisítások és fájdalom, csapdák és csalódás, semmi vigasztaló, semmi enyhítő, semmi megnyugvató.

Szökjék, gyermekeim, szökjék el ebből a bűnből, amely pokolba vonja titeket és néha ártalmatlannak tűnik. Nincs ártalmatlan bűn, s a démonok ismerik azokat a gyengeségeket, amelyekön keresztül fokozatosan be tudják csalogatni őket hálójukba. Az érzékek vonzása gyakran egy nyitott ajtó, amelyen át elcsábítanak titeket. A öt érzőszerv — látás, hallás, szagolás, tapintás és ízlelés — a test antennái, amelyeket lelkednek kell irányítani, de túl gyakran és ellenállhatatlanul vonzzák őket az excesszus felé.

Amikor Isten Ádámot és Évát teremtette, háttérbe szorította érzékeiket, míg a lélek előtérben állt, irányítva őket: a lélek volt a test karmestere, amelynek alárendelték. Az Éva és Ádám bűne miatt az érzékek felébredtek, s a lélektől olyan mértékben megtámadták, hogy már nem irányította természetesen, hanem függővé vált a akarattól. Az ember, most az érzékeivel hajtva, tanulnia kellett őket uralni, megfékezni, elfelejteni. Majd fő hibái, amelyek nagyobbrészt függetlenségi vágyából és büszkeségből születtek, összeolvadtak, hogy még távolabb vezessék eredeti teremtési állapotuktól.

A Lucifer, aki már az Édenkerten kívüli teremtés felett is uralmat szerzett, győztesnek tartotta magát abban a tettében, hogy alárendelte az emberi teremtést, de Isten megfogadta: „Ellenséget teszek te és a nő között, s a magvad és őse közt: Ő elmorja fejedet, te pedig sarjadat.” (1. Mózes 3,15)

Isten az örök győztes, az örök diadalmas, de a harc nem kevésbé nehéz. A Úr Jézus Krisztus szenvedést vállalt Szent Emberi Természetét felvéve, s meghívja minket, hogy kövessük őt. A szentek sem voltak mentesek a testi és lelki szenvedéstől, s ti is, gyermekeim, ha Égbe akartok menni, ne féljetek az áldozatoktól, kínzásoktól, szenvedésektől, igazságtalanságoktól, megalázásoktól és belső fájdalmaktól. Mindet átéltem, s mégis mindig jó kedvű voltam.

Az első nő első bukása óta nem kerülhetitek el a pokol által az útotokba szórttak csapdákat és kísértéseket. Ugyanúgy, mint Uramat és Úratom a Golgotára vezető úton: korbácsolták, de nem ellenállt, esett, de bátraban felkelt, keresztre feszítették, s mégis imádkozott kivégzőireiért és az emberiségért. Fölébbem léptem dicsőségben, mutattam magamat apostolaimnak és tanítványaimnak, de egyik ellenségemből sem látott engem vagy tehetett ellenem valamit. Tanúk voltak, tudták, hogy itt vagy ott voltam, s időjük lejárta, míg az enyém kezdetét vette.

Kedves gyermekeim, gondoljatok az Égre, vágyak az Égre, jöjjtek az Égbe, de ezt megtenni, ne habozzátok a szükséges eszközök használatánál: áldozatok, bűnbocsátások, szenteltség, hitélet és minden más adatott lesz titeket.

Áldom benne az Atya, Fiú és Szentlélek nevében †. Ámen.

Az Uratok s a Mesteretek

Forrás: ➥ SrBeghe.blog