2025. június 9., hétfő
Isteni Mesélés: A Végső Ítélet
Üzenet a mi Urunk és Isténk, Jézus Krisztus tőle Belgiumban lévő Beghe nővérnek 2025. június 7-én
Az én mennyem olyan szerelmes, hogy ott lenni csak azért is megdöbbentő.
Egyedi módon adom a szerelmemet minden szentembe, és ők tökéletesen válaszolnak nekem.
Én, Isten, áldott vagyok; a szenteim annyira örömöt, gyönyört, közelséget adnak nekem, hogy megindulok.
Igen, én, Isten, érzékenyen megindulhatom, és ez megrémít engem.
Őkben és velük cselekedek, egymással együtt.
Mindenki, mint egyedi szerelmes, annyira fontos nekem.
A mennyei légkör olyan különleges, szépen új és váratlan, ellentétes és egységes is, hogy a szenteim és én, Isten, minden nap örülünk az összes jóval, amit tehetünk, a teljes szépséggel, amit létrehozhatunk, a csodákkal, amiket megtekinthethetünk, és mindennel, amit egymásnak ajánlhatunk boldogságunkért.
A Földnek az volt a célom a teremtésben, hogy mennyei képet mutasson egy anyagvilágban.
A Föld mindig szép, védett és tisztelettel kezelendő természetével és állapotával kellett volna lenni.
Számtalan gyümölcsöt termelt volna, amelyek mindig táplálóak és kiegyensúlyozottak lennének, s a felszínén élő lények is jóak, sokfélesűek és pozitívak lettek volna.
Lásd meg, milyen bizalmas, ártatlan és csinos az állat, amely soha nem ismerte ragadozót.
A Földnek mennyei képet kellett volna mutatnia, ahol a jó, szeretet, gyengédség, bizalom, kedvesség és biztonság volt a norma, s az emberek természetesen készültek volna mennyei jövőjükre.
Minden lényeges elemet előkészítettem az ember számára, hogy csak természeti munkájával kelljen virágoztatnia őket, de ez a munka nem volt kimerítő vagy fájdalmas.
Mindennapi tevékenységeik emelkedést jelentettek volna Isten ismeretében, közelségben és barátságban.
Szerintem meghatározott időpontban elvettem volna a anyagvilágról, hogy vezessék az én mennyembe.
Elterveztem, hogy rövid ideig egy átmeneti helyen adaptálódjon ehhez a változáshoz, úgy mint egy űrhajósnak is meg kell szoknia a súlytalanságot zárt környezetben.
Ez az átmeneti hely eltűnt, de az eredeti bűn után purgatórium formáját öltötte.
A purgatórium a világ végével tűnik el, mint sok más utólétségi hely is, amelyek a földi helyzethez igazodnak és nem lesznek szükségesek, miután a Föld eltűnt.
A világ végén lesz az Utolsó Ítélet, ahol minden földi lakó összeszedegetik, de természetük szerint elkülönítve: a jók Isten jobb oldalán lesnek, a rosszak máshol, nincs helyük Isten mellett, mégis jelen lesznek.
Az utóbbiak már saját ítéletüket kapták és ismerik sorsukat; nyilvános bemutatásukkor nagyon ellenségesek lesznek.
Az Általános Ítélet, vagy Utolsó Ítélet, mindenki szemében az igazságtalanságok, csalások és hazugságok visszaállítását jelenti, amelyek megalázták vagy jogtalanul gyalázattal illették a bűnteleneket; igazságos, hogy ilyen hazugságokat nyilvánosan leleplezzék, és hogy az igazságtalanul a bűntelennek tulajdonított megróttatást mindenki tudomásában eltávolítsák.
A Nagy Végső Ítélet nagy örömforrás lesz a Jók számára, akik teljes nyilvánosság előtt látják jutalmukat.
A Rosszak mélyen megalázottak lesnek, de ez már csak az övék a gondjuk.
Jelen lesznek, mert Isten igazsága uralkodnia kell; tudni fogják, mint ahogyan már tudták szívükben, és a gyalázat nem esik többé a Jókra.
A jók mindenki előtt igazolva lesznek, és szentségüket elismerni fognak.
Dicsérve fogják őket, gratulálni fognak nekik, és örömük hatalmas lesz.
Mindenki hálát ad Istennek, és isteni dicséret lesz az ajkaikon.
Isten akkor megnyitja a Mennyet azoknak, akik már ott vannak, és új fényben tiszteletben részesülnek; és akik bejutnak oda, örök isteni Öröm, Dicsőség és Tisztaságban lesznek.
Az Utolsó Ítélet után a történelem nem végződik, mert Isten mindig új, és minőségei valamint erényei folyamatosan megújulnak...
De ez már más történet.