2025. április 5., szombat

A medjugorjei föld áldott

Üzenet a mennyből Valentinának Papagnának Sydney-ben, Ausztráliában 2025. március 18-án

Az éjszaka folyamán, miközben súlyos fizikai fájdalomtól szenvedtem, próbáltam elmondani az Apostoli hitvallást, de csak a következő sort tudtam ismételten mondani: Hittem az Isten Atyában, Mindenhatóban.

Ezen a szenvedés közepette megjelent az Anya.

Mondta, „Jöjj velem! Elvinnék egy angyalcsoporttal találkozni.”

Hirtelen megtaláltuk magunkat sok mennyei angyal között — különböző magasban, mindegyik fehérben öltözve és hullámos szőke hajjal. Néhány fiatalabbnak tűnt, míg mások idősebbek voltak, de mindannyian szentességgel ragyogtak. Vártak minket.

Az angyalok mondták, „Valentina, ma kegyelmeket kapsz az Úr Jézus Krisztustól. Ő küldte bennünket, mint csoportot, hogy beszéljünk veled. Mi Isten hírnökei vagyunk, és ő küldte minket, hogy egy jó hírt hozzunk neked.”

„Szeretnénk elmondani, hogy jelenleg sok csoda történik a világban, és az Anyaszentanya valamint az Úr Jézus engedélyezi ezeket. Medjugorjében történnek ezek a csodák. A medjugorjei föld áldott — szent talaj, amelyet mi Urunk Jézus Krisztus és az Anyaszentanya, Béke Királynője áld meg már évek óta. A föld és a talaj szent.”

„Terra Sancta!” kiáltották ki, és ismételték „Terra Sancta! Terra Sancta!”

Az angyalok folytatták, „Most sokan próbálnak néhány talajdarabot magukkal vinnie otthonra, sőt nagy mennyiséget is. Hitték, hogy csodák történnek a medjugorjei talajjal, ha hazavinnék.”

Mondtam az angyaloknak, „Gondolom hamarosan már nem lesz ott több föld!”

Enyhén nevettek és mondták, „Ott sok van!”

Egy látomásban mutatták meg nekem, hogy néhány ember hátizsákokkal tele talajjal vágott. Az angyalok mondták, „Kicsit kényesek. Nem kell így csinálniuk. Kisebb mennyiség is elég.”

Ekkor az angyalok még valamit lepleztek fel. Mondták, „A világ sok helyén a földből források fognak kiömleni, amelyek gyógyítóak lesznek a betegek számára. Megithatják őket vagy megáldhatják magukat vele.”

Amíg az én angyalam és én beszélgettünk az angyalcsoporttal, hirtelen megjelent egy szép kis kisfiú. Négy-öt évesnek tűnt sötét hajjal. Egyenes úton jött elémmel.

Nézve rám, mondta, „Olyan éhes vagyok. Adnál nekem valamit enni?”

Amint ezt kijelentette, csokoládédarabkák jelentek meg a kezemben egyedi bepakolásokban. Néhány darab volt. Egyet-egyet kibontottam és elkezdtem betenni az apró szájába, s ő elfogyasztotta mindegyiket.

Az angyalok rám néztek és a kis kisfiúra, mosolyogva mondták, „Ő Divino Jesu! Divino Jesu!”

Azonnal megértették, hogy a csecsemő mi más, mint az Úr Jézus, és elkezdték dicsérni és magasztalni Őt — az Isteni Gyerek Jézust.

Gondoltam: ‘Ha angyalok vannak itt, akkor miért jönne az Úr Jézus élelemért hozzám?’

Akkor a Kis Úr Jézus így szólt: „De még mindig éhes vagyok és többet akarok tőled.”

Ekkor megértettem, hogy nem ételre volt szomjas, hanem lelkek után. Az Úr Jézus imákra van szomjas és lelkék iránt vágyik, hogy megmentse őket.

Az angyalok mondták: „Mi vagyunk a napod angyalaid, s velünk jársz, hogy védjük téged.” Ma érdemeltem mind ebből az angyalból a védelemért.

Amíg beszéltem az angyalokkal, úgy érztettem, ismerem őket, valós ismerkedett volt köztünk.

Ezután mondtam nekik: „Most mennem kell.”

Kérdezték: „De tudod-e az utat vissza?”

Válaszoltam: „Gondolom, megtalálom az utamat.” Ezt mondtam, mert látottam egy szép zöld erdőt közelben, amelyen keresztül vezetett út, és elgondolkoztam, hogy csak lemegyek ezen az úton és végül kijutok.

Az angyalok egymásra néztek, mosolyogva és nevetve, mondván: „Nem fogod megtalálni az utat. Mi vagyunk azok, akik vezetünk téged és visszaviszük.”

Mondtam: „Köszönöm, őrző angyalaim.” Visszahoztak engem haza.

Forrás: ➥ valentina-sydneyseer.com.au